Ha felmászik a péniszre, mi az
Ámon Judit De még jóval a kasztrációs szorongás előtt, a sötét korok közepette is volt egy igazán aljas mi az, ami karót állított minden egyessel kezdődő személyi számú ember seggébe: péniszeket lopó és azokat házikedvencként tartó nők képében.
A hím ivarszerv
Boszorkányok, bocsánat. A lopás gyakorlati leírását Heinrich Kramer boszorkányvadász-útmutatója, a Malleus Maleficarum tartalmazza.
A még a salemi borzalmakat is helyenként felülmúló írást a történészek mára csak egy nőgyülölő komédiájának tartják, korában azonban nagyon is hitelesnek számított. A Maleficarum egésze a nők és a női szexualitástól való rettegésen alapszik, amiből egyenesen következik mi az vágyból elkövetett péniszlopás bűntette is.
A középkorban ugyanis úgy tartották, hogy a boszorkányok egyfajta mágikus pénisz-rontási képességgel rendelkeznek, ami képes akár a fallosz teljes eltüntetésére is. Erre nem keressük most a választ.
A könyv három esettanulmánnyal szolgál a kedves olvasónak. Az első kettőben a férfiak nemi szerve egyszerűen eltűnik, míg a harmadik esetben a perverz boszorkány kisállatként megtartja a védtelen testrészt, hogy otthonában zabbal táplálja.
A történetben persze szerepel egy bátor férfi is, aki félelmet nem ismerve elindul megkeresni hiányzó testrészét, és felmászik a fészekbe, ahol végül bármelyiket elvihetné, de sajnos pont egy papét választja… Voltak, akik úgy gondolták, hogy léteztek boszorkánycsoportok, amelyek húsz, esetleg harminc péniszt is tartottak egyszerre. Hol máshol, mint egy fán.
A falloszfa egyáltalán nem volt furcsa a középkorban. Egy Végső következtetésként elmondható: Kramer szerint minden boszorka elsődleges vágyának megtestesítője, létének és életének egyetlen értelme a péniszfa, hogy imádhassa az erősebbik nemet, még akkor is, ha ő ezt épp nem akarja.
Ha így vizsgáljuk, lehet, hogy nem is kell sokat keresni, hogy a falloszfa és a boszorkányok modern megtestesítőjét megtaláljuk?
