Az erekció függése a testtartástól

A neurózisok pszichoanalitikus tanának haladása. Freud neurózistanát fejlődésében követni nehéz, de élvezetes feladat.

A gerinc ortopédiai betegségei

Eltekintve az eredmények gyakorlati és tudományos jelentőségétől, az a mód is, amellyel a pszichoanalizis az ő neuróziskutatásainak eredményeit mind impozánsabb épületté emeli, methodológiai szempontból mintaszerű, emellett oly izgatóan érdekes, mint egy művészi alkotásnak a keletkezése vagy egy élőlény fejlődése.

A pszichoanalizis előitélet nélkül vizsgálja a tényeket s mindig szivesen kész arra, hogy segédhipotéziseit másokkal, jobbakkal cserélje fel. Azonban a korai általánosítás kerülése és a tapasztalatok nyujtotta szigorú ellenőrzés az erekció függése a testtartástól href="http://gitarpont.hu/4306-merevedse-van-de-nincs-magoemls-oka.php">merevedése van, de nincs magömlés oka megóvták attól, hogy az egyszer már felismert összefüggést teljesen fel kelljen adnia.

Egy Freud neurózis-lélektani munkáiról referáló régebbi tanulmány az ik évből arról a váratlan és magát a szerzőt is kétségkivül meglepő felfedezéséről számol be Freud-nak, hogy az analizis útján napfényre hozott gyermekkori traumák az esetek legnagyobb részében nem tényleg úgy átélt, hanem ártatlan élményekhez hozzáképzelt történeteknek meséknek bizonyultak.

Freud legjelentékenyebb tetteihez tartozik, hogy e csalódás dacára is kitartott és most már magukat e fantáziákat tette kutatása tárgyává. A kutatás irányának ez a megváltoztatása azt a következményt vonta maga után, hogy a pszichoanalizis, amely eddig főleg a gyermekkor külső sorsát és különösen szexuális traumáit kutatta, hogy a neurótikus szimptomát megértse és gyógyítsafigyelmét most már azokra az okokra is ráirányította, melyek arra indítják a neurótikust, hogy ártatlan gyermekkori élményeit pathogen fantáziákká fujja fel.

Ezek az okok csak endogen momentumokban voltak kereshetők, míg egyelőre az exogen momentumok minőségének és erősségének kérdése háttérbe az erekció az erekció függése a testtartástól a testtartástól. Látni fogjuk, hogy a trauma a kutatás későbbi fázisában ismét az őt megillető jelentőséghez jut, amint hogy mekkora legyen a pénisz hossza különben Freud soha szem elől nem tévesztette.

Két dolog óvta meg Freudot ettől a tévedéstől: az elfojtás erőszerkezetének ismerete és vizsgálatai a szexualitás fejlődési folyamatairól. Freud az elfojtást már korábban oly mechanizmusnak ismerte meg, mely azért, hogy a tudatot kellemetlen érzéstől megóvja, bizonyos érzelem- és gondolatkomplexumokat tudat-alattivá tesz, vagy a tudatrajutásban megakadályoz.

A szexualitás fejlődésének vizsgálata megmutatta később neki, hogy a szexuális libido érése réteges elfojtásokban történik. Valamely neurózisban való megbetegedés ezek szerint nem más, mint az infantilisnek megmaradt vagy ismét infantilissá vált szexuállibidónak összeütközése a vele az erekció függése a testtartástól elfojtó hatalmakkal és a szimptomák kompromisszum módjára igyekeznek mindkét törekvésnek megfelelni.

2. Tanácsot csak a képek megtekintése után tudok adni.

A neurózistan fejlődése a fentemlitett összefoglalás ideje óta a pszichogenezis jegyében halad. Legelőször általában rámutat a libidónak kielégületlen s ezért a realitástól elforduló és fejlődésében megakasztott részére, mint e képzelődés forrására. Ez a ki nem elégíthető és primitiv libidórészlet, amely noha tudat alá van fojtva, mégis hatékony: némelyeknél vagy átöröklési vagy infantil-traumatikus momentumok következtében a rendesnél az erekció függése a testtartástól.

A regressziót betegséget kiváltó ok vagy az, hogy a realitás vonzereje csökken, vagy az, hogy a fejlődési gátlás következtében túlerősnek megmaradt tudatalatti libidórész vonzása abnormálisan erős. Freud a pszichoneurótikus megbetegedés négy tipusát különbözteti meg; mindnyájának közös jelensége a libidófelgyülemlés, azaz aránylag pénisz minden oldalról, ki nem elégülhető és lelkileg le nem birható libidótömegnek a felhalmozódása.

A második tipus a valósághoz való alkalmazkodási képesség hiányossága miatt betegszik meg; a betegség okai itt az élet reális követelményei, melyeknek ezek az egyének nem tudnak megfelelni.

Ennek a tipusnak mintegy túlságba vitele a harmadik megbetegedési mód; olyan embereket ér el ez, kiknek libidója teljesen infantilis szinvonalon marad és kik külső alkalom hozzájárulása nélkül is megbetegszenek, mihelyt átlépik a felelőtlen gyermekkor határát.

A Freudtól izolált negyedik és utolsó betegségtipus tisztán biológiai libidófokozódás következtében való megbetegedésben áll, mely bizonyos életszakokban magától lép fel; a megbetegedés itt is azon libidómennyiség elfojtásának következménye, melynek lelki elintézése nem sikerül. Freud az ezen analitikus tapasztalatok alapján osztályozott megbetegedési lehetőségekből levonható következtetést a következő jelentős mondatban foglalja össze: a külső és belső kórokozó momentumok terméketlen ellentétét, a sors és konstitució kórokozó hatása közötti vélt alternativát fel kell adni és a neurózisok aetiológiájában mind a kettőt figyelembe kell venni, mert mindkét momentum egyenként vagy összesen lehet betegséget okozó, hogyha általa relative túlerős libidófelgyülemlés következik be.

Az eddig tárgyalt munkák is a libidó fejlődési zavaraként, illetőleg gátlásaként írják le ugyan a neurózis hajlamossági tényezőjét, egy paranoiás beteg az erekció függése a testtartástól vizsgálata azonban lehetővé tette Freud számára, hogy a neurotikus dispoziciónak és az elfojtásnak fogalmát élesebben megvilágítsa.

Azelőtt csak két ilyen fejlődési fokot ismertünk: az autoerotizmust és a tárgyszerelmet. A homoszexuálisoknál és paranoiásoknál tett tapasztalatok egy harmadik narcisztikus fázis felvételét is szükségessé tették, amely szakban az egyén az ő eddig mintegy anarchikusan kielégülő részletösztöneit pl.

Eme stadiumoknak mindegyike lehet rögzítődési, úgyszólván kristályosodási középpontja egy jövendőbeli neurózisnak. Amennyiben ugyanis a libidónak valamely, normális körülmények közt csak átmeneti stádiuma túlerősen hangsúlyozott, úgy annak a tovább fejlődő többi lelki tényezőkkel való összeférhetetlensége miatt már kezdettől fogva elfojtva kell maradnia, úgy hogy a tudattalanból állandó vonzást gyakorol kinos és vele valamiképen tartalmilag rokon érzelmi- és gondolatkomplexumokra.

Így a rögzítést egy többé-kevésbé hosszú, még szimptomamentes elfojtási helyesebben utánfojtási időszak követi, mely alatt a libidónak fejlődésképes része még mindig megfelelhet az élet reális követelményeinek. Mihelyt azonban az előbb említett módok valamelyikén relative nagy libidófelgyülemlés következik be, a libidó a rögzítődési pontra esik vissza és az ott még mindig lappangva csirázó gyermekes kielégülési törekvéseket olyan fantáziák termelésére izgatja, melyek azután anyagot szolgáltatnak szimptomák képződésére.

Ahány fejlődési foka van a libidónak, annyi rögzítődési pont és neurótikus megbetegedési mód gondolható el; mi több: egy és ugyanazon egyén a libidófejlődés több periodusához is rögződhetik; ilyeneknél több neurózisformának a lehetősége van adva, melyek egyidejüleg vagy egymásután fejlődhetnek ki.

Utóbbira Freud közöl példát újabb munkáinak egyikében. Abban a pillanatban, amikor férjének nemzőképtelenségéhez az erekció eltűnt a prosztata masszázs során képtelenség is járult, a hisztérikus szimptoma helyébe kényszerneurózis lépett.

Ez a neurózis ugyanis a libidófejlődés egy korábbi fokához való rögzítődésnek köszönheti létét, melyben az erotikus érdeklődés még analerotikus és szadisztikus célok felé irányúlt. Erre a praegenitalis rögzítődési pontra kellett a nőpatiens libidójának, miután a genitalerotikában is csalatkozott, visszaesnie. Ilyen, a neurózisok legmélyebb gyökeréig visszanyúló egyes analizisektől várhatjuk a neurózis-megválasztás kérdésének a megoldását, ama kérdését t. Amit erről eddig megtudtunk, nagyon röviden elmondható: a parafreniához és paranoiához való hajlamnak előfeltétele a libidófejlődés egy korai stádiumához a narcissztikushoz való rögzítődés; a kényszerneurótikus rögzítődés a praegenitalis szadisztikus-analerotikus szak idejébe esik, míg a hisztériát úgy látszik a az erekció függése a testtartástól fázisának oly fejlődési zavara határozza meg, melyben már a penis és az ezzel egyenértékű clitoris válik az erotika vezérlő zónájává.

Miután ezek szerint az elfojtás és ősi formája: a rögzítődés valamint a szimptomaképződés az egoizmus és az erotizmus közti összeütközésnek az eredményei, eleve feltehettük, hogy az önös ösztönök fejlődésfokainak kutatása a neurózistan további haladását hozza majd magával.

• Az orvosi élettan tankönyve | Digitális Tankönyvtár
• Ferenczi Sándor: A pszichoanalizis haladása [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK]

Egyelőre azonban csak kevés ilyen irányú vizsgálódásról számolhatok be. Az egyik Freudnak a lelki történés két alapelvéről szóló alapvető munkája volt. Ez a fáziseltolódás tehát normális valami, az ebből származó konfliktust egy ember sem kerülheti ki.

Míg azonban egészséges embernél legfeljebb a jellemképződés alakulására van kihatása, a neurótikusnál ez az eltolódás ad módot a visszaesésre és megbetegedésre.

Magam kíséreltem meg azután megállapítani, mily befolyása van a valóság-érzék fejlődésfokának a neurózisokra és ahhoz a feltevéshez jutottam, hogy ez a befolyás legfeltünőbben az egyes neurózisfajták tünettanában nyilvánul meg. A hisztériának konverziós szimptomáiban pl.

A parafrenikusnak világtól való elzárkózása viszont visszaesés az egyénfejlődés legelső stádiumára csecsemőkor, intrauterin élet. Ezek szerint a paranoiás és a kényszerneurótikus rögzítődésben magasfokú értelmiségnek nagyon primitív libidinózus törekvésekkel való időbeli találkozását látjuk, a hisztériában ennek épen a megfordítottját. Mindezek azonban úgyszólván csak előzetes megjegyzések az én és libido genealogiájához, melynek kidolgozásától a neurózisproblema a legtökéletesebb pénisz megoldását remélhetjük.

A pszichoneurózisok keletkezéstanában fontos haladást jelentett a filogenetikus szempontok tekintetbe vétele. Abraham azután részletesebben kifejtette az egyéni lélek egy termékének az álomnak párhuzamosságát az emberiség ma már túlhaladott mithoszképző periodusával. Most már tudjuk, hogy minden pszichoneurózis és nem — mint Jung gondolja — csak a parafrénia és paranoia nemcsak egyéni, hanem fajfejlődési tekintetben is visszaesést jelent a libido és az én korábbi szakára.

Ezek úgyszólván régebbi nemzedékek lelki világának ásatag maradványai, élő bizonyítékai annak, hogy Haeckel biogenetikai alaptörvénye a lélek fejlődésében is érvényes. Az általános neurózistannak ezen utóbbi haladása egyébként teljesen eltörli a szűkebb, egyéni az erekció függése a testtartástól nézve kiegyenlíthetetlennek látszó ellentétet a neurózisok traumatikus és alkati kórokozó momentumai között.

Dr. Székely György

A filogenetikus szemléletből kisugárzó világosság fényt derített a neurótikusoknak sok eddig még az erekció függése a testtartástól megértett sajátosságára, különösen az incesztustól való neurótikus irtózásra és az úgynevezett kétlelküségre ambivalencia. A totemizmus vallási és szocialis szervezet, melynek egyes csoportjai az úgynevezett totemklanok ugyanazt az állatot félik és tisztelik.

Freud szerint a neurótikus állatfélelemnek és a primitivek totemizmusának közös alapja az ősök tiszteletében és a gyermekeknek szüleikkel szemben legnagyobb mértékben kétlelkü érzelmi beállításában rejlik.

És ha még azt is megtudjuk, hogy a primitiveknek más jellemvonásai is, pl. Ezeken a neurózistanilag jelentékeny, de itt csak igen röviden közölt adatokon kívül az utolsó években közölt pszichoanalitikus irodalomból a neurózisok általános természetére vonatkozólag még több érdekes betekintést nyújtó adatot közölhetek.

A pszichoanalizis kezdetleges, úgynevezett kathartikus fázisában arra az álláspontra helyezkedett, hogy bizonyos tudatállapotoknak pl. A neurózistannak ez a stádiuma tudvalevőleg a Janet-féle kutatási irányból keletkezett.

Persze a pathogen gyermekkori benyomások ezeknél a neurótikusoknál is a tudat alá vannak erekciós kötszer fasz. A neurózistan szempontjából nagyon fontos, hogy megértsük a filozófusok u. Az a körülmény, hogy a pszichoanalizis ezidőszerint főleg azzal foglalkozik, hogy komplikált lelki képződményeket, mint pl.

Arra a meggyőződésre jutott, hogy az énösztönök és az erotika közti küzdelem nemcsak a lelkiekben, hanem az organikus fejlődésben is a legnagyobb szerepet játssza.

Az, amit mi a neurózisokra való szervi dispoziciónak hivunk, Freud szerint nem más, mint tulzott hangsulyozása az egyes szervek erotikus funkciójának egyéb biológiai működésük rovására. Eme felvételének támaszául egy sor olyan neurózis szolgál, melyeknek az aktuális és pszichoneurózisok eddigi Freud szerinti osztályozásában nem lehetett helyet szorítani és amelyek szexuálneurózisok neve alatt lettek megkülönböztetve.

A libidógátlást ezeknél a folyamatoknál nem követi lelki zavar, hanem direkt nem lelki uton, bizonyos szervi funkciók megzavartatása, melyek azután valósággal nemi szervek módjára viselkednek és az erotizmuson kivüli egyéb funkciójukat elhanyagolják.

Minden filozófálás elleni ellenszenve megóvja őt ilyen egyoldalúságtól. Noha ebben a referátumomban a pszichoanalitikus neurózistannak csak pozitiv eredményeire akartam szoritkozni, a történeti teljesség kedvéért meg kell emlékeznem arról a tényről is, hogy az utóbbi években a pszichoanalizisnek két oly bomlási terméke is keletkezett, melyeknek — bár egymástól teljesen függetlenül — közös tendenciája a neurózistan deszexualizálása.

A tulajdonképeni fődolog szerinte mindig csak az, hogy a neurótikus főlényét igyekszik biztosítani. Úgy Jung, mint Adler értik a módját, hogy pácienseik közlései alapján bizonyitékokat gyüjtsenek elméleteik mellett. Véleményem szerint a két utóbbi szerző ujabb munkái nem jelentenek haladást a neurózistanban, de sőt visszaesést a pszichoanalizis előtti helytelen irányokra és letérést a tisztán tudományos alapról a filozófiai és theológiai spekulációra.

Újszerű tudományos felfogásoknak többnyire olyan arányú bizalmatlanságban és hitetlenségben van az erekció függése a testtartástól, ami messze túlmegy az objektivitás határain és határozott rosszindulatot árul el. Az új elmélet megvizsgálása elől csak azért, főleg, ha módszertani tekintetben éles ellentétben áll az eddigi ismeretekkel, sokan már előre kitérnek azzal, hogy azt a priori valószinütlennek itélik; mások láthatóan igyekeznek az új felfogás elkerülhetetlen tökéletlenségeit és gyenge oldalait előtérbe tolni, hogy ennek alapján az egészet elejthessék, ahelyett hogy az összes előnyöket és hiányokat egyenlő pártatlansággal vizsgálnák meg, sőt inkább bizonyos jóakaratot előlegeznének és a kritika jogát csak később érvényesitenék.

E vak hitetlenséggel éles ellentétben áll az a vakhit, amely az erekció függése a testtartástól — talán kevésbbé valószinű — tényeket is befogad, ha csak a közlőjének a személye, vagy a módszer, amelyre támaszkodik, a tudományos publikumnál nagyobb elismerésnek vagy tekintélynek örvend.

Érzelmi momentumok ezek, amelyek — ime — a tudományos itéletet is megzavarhatják.

A lélekelemzés, amely lassú munkával az analizálandó személyt sok véleményének megváltoztatására bírja, ezernyi alkalmat ad arra, hogy az embereknek újabb felfogásokkal szemben való ily ellentmondó viselkedését megfigyelje, elemeire szétszedje és keletkezésének feltételeit megvizsgálja.

Némely páciens — például sok hisztérikus — a kúrát túlhajtott hitbuzgósággal kezdi; elfogadja minden magyarázatunkat válogatás nélkül és fáradhatatlanul dicsőiti nyilvánosan is az új metódust. Ezek azok az esetek, amelyek a kezdőben hamis képzeteket kelthetnek a pszichoanalizis hatásának gyors bekövetkezését illetőleg. A mélyreható analizis, amely az ellenállásokat is szóhoz juttatja, kideríti azután, hogy ezek a páciensek a pszichoanalitikus magyarázatok helyessége felől egyáltalán nincsenek meggyőződve, hanem csak vakon dogmatikusan, doktrinér módon hittek benne, úgy viselkedtek, mint gyermekek nyomasztó tekintélyekkel szemben, sikeresen elfojtották minden meggondolásukat és ellenvetésüket, csak azért, hogy biztosíthassák maguknak az orvosra átvitt apai szeretetet.

Más páciensek — különösen kényszerneurotikusok — az orvos minden női fórumok a péniszekről állítása ellen a leghevesebb intellektuális ellenállást fejtik ki. A kényszerneurózis egy különös fajtáját, a kételkedési kényszert, az itélőfunkciók gátlása jellemzi: a hit és hitetlenség itt egyidejüleg, vagy közvetlenül egymás után érvényesül egyforma intenzítással és megakadályozza úgy a meggyőződésnek, mint valamely állítás elvetésének, egyáltalán az itéletalkotásnak, a létrejövetelét.

A paranoiás nem is bocsátkozik bele az előadott magyarázó kisérlet megvizsgálásába, hanem megakad már annál a kérdésnél: vajjon mi oka, mi érdeke van az orvosnak abban, hogy ezt az állítást felhozza, miféle célt akar vele elérni; és minthogy ilyen motivumokat könnyen találhat és talál is, nem is bocsátkozik az erekció függése a testtartástól mélyebben az analizisbe.

Általában a logikailag eléggé meg nem okolt hitetlenség két indulati forrásból fakadhat, abból, hogy valaki már előzőleg csalódott tekintélyes személyeknek dolgokat és folyamatokat magyarázó képességében, vagy hogy csalódott már az arra az erekció függése a testtartástól jóhiszemüségükben is, hogy az igazat megmondják.

Az első csalódás visszahatása a szülők mindentudásába és mindenhatóságába vetett előlegzett bizalomnak, amit a későbbi tapasztalat nem igazol; a másik az eredetileg feltételezett és valóban tapasztalt szülői jóságba vetett hit elleni reakcióképződmény. Az első esetben a tekintélyeket, mintegy megfosztják isteni mivoltuktól, a másodikban — ha negativisztikusan is — de tovább tisztelik, csakhogy az istenhitet valamiféle ördöghit váltja fel, a hivés egy olyan mindenhatóságban, amely kizárólag gonosz szándékok szolgálatába szegődött.

Legfeltünőbben nyilvánul ez meg az üldöztetési téveszmében szenvedőnél, aki az üldözőjét, helyesebben: a negative felfogott apaeszményképét, emberfölötti hatalommal és természetfölötti képességekkel ruházza fel, pl.

Alig van különben olyan analizis, amelynek folyamán a páciens az apát képviselő orvost átmenetileg vagy hosszabb időre ne identifikálná magával az ördöggel; némelyik az orvosban felváltva majd az ő segitő, mindenható istenét látja, akinek vakon kell hinni, majd meg az ugyancsak mindenható, de ördögien rosszakaratú megrontóját, akinek még a látszólag nyilvánvalót se szabad elhinnie.

Mindezek a tények arra mutatnak és ehhez analiziseink naponta ujabb bizonyítékokat szolgáltatnak, hogy a hivés minden abnormitása: a határtalan hiszékenység, a kóros kétkedés, valamint az elvszerű hitetlenség és bizalmatlanság nem más, mint regressziós szimptóma, vagyis a valóságérzés fejlődésének megakadása azon infantilis fokon, amelyet én a valóságérzék mágikus illetve projekciós fázisának neveztem.

Az ember már megtanult lemondani a saját vágyainak mindenhatóságáról, de a mindenhatóság gondolatáról általában még nem. Ezt egyszerűen átvitte más, magasabb lényekre az istenekreakik az embereknek kegyelmességükben mindent megadnak, ha bizonyos, nekik kijáró ceremóniákat pontosan betartanak, például a dajka bizonyos kivánságait a tisztaságra és egyéb viselkedésre vonatkozólag, illetve bizonyos imaformulákat, amik istennek tetszenek.

Sok embernek hajlandósága a vak tekintélyhitre a valóságérzék ezen stádiumához való fixálódásként fogható fel. A saját hatalmában való csalódást azonban nemsokára követi e magasabb lények szülők, istenek hatalmában és jóakaratában való csalódás is.

Kiderül, hogy e tekintélyek jóakarata és hatalma nem is ér olyan sokat; hogy azok maguk is engedelmeskedni kénytelenek más, még magasabb hatalmaknak a szülők az elöljáróiknak, a fejedelemnek, az istennekhogy ezek az istenített személyek gyakran kicsinyesen önző lényeknek bizonyulnak, akik még mások rovására is önös célokra törekszenek; végül egyáltalában eltűnik ez isteni mindenhatóság és kegyesség létezésének az illuziója, hogy helyet adjon a természeti történésben mindent egyenlően és érzéketlenül kormányzó törvényszerűség gondolatának.

Ez utolsó csalódásnak eredménye a valóságérzék projekciós — Freud szerint tudományos — fázisa. De a fejlődés az erekció függése a testtartástól fájdalmas útjának minden egyes túlhaladott állomása döntő benyomást gyakorolhat a lelki életre és abban sebezhető helyet, rögzítődési pontot hozhat létre, amelyhez a libido mindig visszatérni hajlandó, amely tehát a későbbi élet bizonyos megnyilvánulásaiban is visszatér.

A legelső csalódás, amikor t. Ezek kényszeritik az embert arra, hogy a külvilágot egyáltalán objektiválja, mint olyat érzékelje és elösmerje: az érzéki észrevevés tehát voltakép még egyetlen biztosítéka valamely pszichikai tartalom objektivitásának, realitásának. Seeing is believing. A külvilág többi tárgyaival a gyermek csakhamar rendbejön; ezek az útjába állandóan és változatlanul egyazon akadályokat gördítik, t.

Ellenben a többi élő lények, különösen a többi emberek, a gyermek előtt kiszámíthatatlan, önakaratú tárgyaknak tűnnek fel, amik az ő akaratával szemben nemcsak passziv, hanem aktiv ellenállást is fejtenek ki és épen ez a látszólagos korlátlanságuk készteti a gyermeket arra, hogy mindenhatósági fantáziáit különösen imponáló embertársaira, a felnőttekre, vigye át.

A másik nagy különbség az emberek és a többi külvilági tárgyak között abban van, hogy az utóbbiak sohasem hazudnak; ha valamely tárgynak egy vagy más tulajdonságában tévedünk is, végül mindig kiderül, hogy a hiba bennünk volt. A gyermek a szavakkal eleinte úgy bánik, mintha tárgyak volnának Freud— hisz nekik; nemcsak felfogja, de igaznak is fogadja őket.

Míg azonban más objektumokkal szemben lassankint megtanulja korrigálni a tévedését, addig a szülők szóbeli kijelentéseire vonatkozólag hiányzik ennek a lehetősége; először azért, az erekció függése a testtartástól a szülők állítólagos és valódi hatalma már eleve úgy imponál, hogy abban a gyermek nem is merészel kételkedni, másrészt mert büntetések és a szülői szeretet megvonásának terhe alatt sokszor meg is tiltják neki, hogy a felnőttek szavainak az igazsága felől meggyőződést szerezzen.

Veleszületett hajlam és nevelési befolyások működnek tehát közre abban, hogy a gyermek vakhitűvé váljék imponáló személyek kijelentéseivel szemben.

Ez a hivés abban különbözik a meggyőződéstől, hogy a hivés az elfojtás egy ténye, míg a meggyőződés pártatlan itéletalkotás. Az alkalmazkodást még jobban megnehezíti az a komplikáló körülmény, hogy a felnőttek nem egyformán gátolják a gyermek ítélőképességét.

Azok közül, akik ezen a fokon megrekednek, kerülnek ki azon egyének, akik prédái lesznek minden energikus személyiség hatásának, vagy bizonyos különösen energikus szuggesztióknak egész életükre alávetik magukat és sose tudnak felülemelkedni e sugalmazások szűk határain.

Ilyenféle diszpoziciójuk lehet a könnyen hipnotizálható személyeknek is; hiszen a hipnózis nem egyéb, mint időleges visszaesés az infantilis alárendelésnek, hiszékenységnek és legyőzöttségnek e fázisába. Kissé korán kifejlett valóságérzékkel rendelkező gyermekek az itélőképesség ezen részleges elfojtásának nem felelnek meg mindenben. Kétségük, gyakran más képzetekre áttolva, könnyen visszatér az elfojtásból.

Az erekció függése a testtartástól ezeknél Lichtenberg mondása: valamely dologban való hitetlenség a legtöbb embernél egy más dologban való vakhivésen alapszik.

Bizonyos dogmákat kritika nélkül elfogadnak, viszont túlhajtott bizalmatlansággal bosszulják meg magukat más állításokkal szemben. A gyermeket hivőképességének legsulyosabb megterheltetése az ő saját, szubjektiv érzéseit illetőleg éri. Az elmondottakban kereshetjük a pszichológiai állításokkal szemben való különös bizalmatlanságnak legalább is egyik forrását, mig u. A kétkedés stádiumában való megrekedés gyakran az itélőképesség tartós bénulását vonja maga után; ez a pszichikus állapot legkifejezettebben a kényszerneurózisnál mutatkozik.

Érthetővé válik a technikai, matematikai, grafikus, statisztikai bizonyító eljárásoknak tulhajtott és gyakran megokolatlan megbecsülése és a nagy szkepszis különösen pszichológiai az erekció függése a testtartástól, így a pszichoanalitikus tanok iránt is.

Beigazolódik a régi közmondás: aki egyszer hazudott, annak nem hisznek, ha igazat is mond. A csalódás, amely a gyermeket bizonyos pszichológiai szexuális és vallási dolgokban a szülők és tanitók igazságszeretete részéről érte, tulzottan szkeptikussá teszi a felnőtteket pszichológiai állításokkal szemben; azért követelnek különös biztositékokat, hogy ne kelljen ujból csalódniok.

Ez az egyetlen alkalom — pszichológia dolgokban —: a saját átélés. Sőt szinte el kell felejtenie, hogy mi voltunk azok, akik őt a helyes nyomra vezettük és magának kell meglelnie az igazságot. Annyira megy az emberek ösztönös bizalmatlansága minden tanítás és tekintély ellen, hogy a páciensnek már elfogadott belátása ujra ingadozóvá lehet, ha valami arra emlékezteti, hogy azt nekünk köszönheti.

Ezért az orvosnak, aki ilyen kórosan kétkedővel foglalkozik, minden kijelentését indulat nélkül és egyforma hangsulyozással kell előadnia és nem szabad észrevétetnie, hogy mire fektet nagy sulyt; a különböző dolgok fontosságának megállapítását is magára a kétkedőre kell biznia.

Mindenki aki valamit megmagyarázni vagy valakit valamiről meggyőzni akar, ezzel az apa- és tanitó-imago egyik képviselőjévé válik és minden hitetlenséget, amit ezek valaha a gyermekben felébresztettek, magára von.

Az igen elterjedt ellenszenv u. Ugyanezeket a tendenciákat azonban szivesen, sőt élvezettel fogadja el az amikor a merevedés elmúlik reggel, ha azok a szépirodalmi műben mintegy el vannak rejtve és magának az olvasónak kell kihámozni őket.

Ismeretes továbbá, hogy a pszichoanalizisnek csaknem minden tanítását elfogadják, sőt elismerésben részesítik még a pszichiáterek is, ha élc köntösébe van burkolva, vagy mint egyedülálló esetet adják elő. Ebből következik, hogy költői művekből pszichológiai tanulságot csak példába való öltöztetéssel tehát megint részletekben való átélésselnem pedig puszta logikus munkával lehet szerezni. Pszichológiai dolgokban tehát a fent idézett tétel ily módosításban érvényes: Feeling is believing.

E belátásaink azon feltételek felől, amelyek között pszichológiai meggyőződés szerezhető, arra képesítenek minket, hogy az eddig ismert pszichoterápiai módszereket kritikailag megvizsgáljuk és értéküket összehasonlítsuk.

A moralizálás és logikai rábeszélés kisérlete — az erekció függése a testtartástól fentemlített okoknál fogva — azonnal sorompóba kell hogy állítsa a páciens minden ellentállását. A páciens hadilábra helyezkedik a kezelő orvosával szemben, nem törődik többé azzal, mennyi igazság foglaltatik az ő kijelentéseiben, az ő érveléseiben csak gyönge pontokat keres és talál; ha pedig végül még sincs menekvése, bevallja talán, hogy alúl maradt, de megmarad az érzése, hogy az orvos nem meggyőzte, hanem csak legyőzte őt.

Az igy legyőzöttnek a lelkében tovább is leselkedik az a kétely, vajjon nem csupán az orvos dialektikai ügyességének lett-e az áldozata, csak ép hogy nem tudta leleplezni az ő hamis következtetéseit.

A tudatosan érzelmi befolyásolást célzó szuggesztiós és hipnótikus terápiának hatóképessége kétségen felül áll. Alkalmazásának azonban számos meggondolás mond ellen. Az egyik az, hogy legtöbb ember valóban nem hipnotizálható. Nem tartom megengedhetőnek, hogy bizonyos teljesen hatástalan procedurákat, amelyek folyamán a páciens megőrzi minden kételyét az orvos állításaival szemben, ha még olyan misztikus félhomályban, homloksimogatás közben mondattak is — hipnotikusoknak nevezzenek.